Titanik kiállítás

Ritkán szoktam kiállításokra járni, hiszen korábban nem tartozott a kikapcsolódási formáim közé. Gyerekkoromban sosem mentünk el olyan kiállításokra, ami nagyon érdekelt volna, ezért felnőttként sem vágytam rá, hogy elmenjek egy-egy kiállításra. Azonban egy Titanic kiállításon rájöttem arra, hogy ezek az alkalmak az ismerkedésre is nagyszerű lehetőséget kínálnak. Ennek köszönhetően olyan kapcsolatokra tettem már szert a kiállításokon, amire korábban nem is gondoltam volna. (tovább…)

Amikor az első könyvemet megkaptam, még nagyon kicsi voltam, de már próbálkoztam az olvasással. Azért még inkább a szüleimtől hallgattam a meséket a nagy gyűjteményből, de nem sok idő telt el addig, amíg már magam is olvasgattam és kezdtem egyre rutinosabb lenni. Emlékszem, hogy a kisöcsém már nagyon várta, hogy ő is tudjon olvasni, és az oviban a barátaim csomószor megkértek, hogy olvassak nekik el ezt-azt – én pedig nem mindig élveztem ezt a feladatot, kicsit úgy éreztem, hogy mindenre kíváncsiak, és megállás nélkül kérdeznek azóta, hogy megtanultam olvasni. Aztán persze a suliban ez már előny volt nekem, de addig kicsit ilyen furcsán éltem meg a dolgokat. De a könyveket nagyon imádtam, és otthon nem tudtam leállni az olvasással. Élveztem, hogy magamban lehetek és felfedezhetem a betűk alkotta varázst. Azért persze azt is ugyanúgy szerettem, ha nekem olvastak, márpedig az esti mese majdnem mindennapos volt. Néha én is olvastam az öcsémnek, aztán bosszantott, ha már az elején elaludt – akkor még nem értettem, hogy pont ez a lényege. Én arra vágytam, hogy végighallgasson. Úgyhogy sokszor anyuéknak meséltem, csak úgy, kedvtelésből. Nem tudom, mennyire unták a műsort, mindenesetre mindig azt éreztem rajtuk, hogy maximálisan figyelnek rám és értékelik a “produkciót”. Ők is sokat olvastak egyébként, persze ők már izgalmas, felnőtteknek való könyveket szerelemről, ármánykodásról, boldog és szomorú dolgokról. Nekem még nem engedtek ilyeneket olvasni, pedig már fűtött a kíváncsiság. Úgyhogy beértem a gyerekirodalom remekeivel, és egy panaszom sem lehetett! Otthon is volt jó pár könyvünk, de a helyi könyvtár lenyűgözött, hogy mekkora gyerekirodalom részleggel rendelkezik. Minden héten alig vártam, hogy pénteken menjünk a könyvtárba. Azóta is imádok oda járni, megérezni a könyvek illatát, elgondolkozni a régi kötetek történetén… Ez olyan énidős tevékenység számomra, ahol béke és nyugalom van. (tovább…)